ELŐSZÓ

A képzőművészeti szcéna egy olyan komplex, sokszereplős közeg, amelynek a legfőbb szereplői maguk az alkotók, a Művészek. Nélkülük nem létezne ez a rendszer, mint ahogy ők sem tudnának boldogulni a többi szereplő – tanulóként a Mesterek, majd végzett képzőművészként a galeristák, művészettörténészek, múzeumi szakemberek, kurátorok, szakújságírók és persze a nézők, befogadók – nélkül.
A Művész helyzete az évszázadok során sokszor változott: hol ünnepelt sztárként, hol semmirekellő ingyenélőként tekintett rá az őt körülvevő társadalom. A státusza mindig nagyban függött az adott ország vizuális kultúrához való viszonyulásától. Ez a vizuális látásmód ugyanakkor nemcsak az adott kor lenyomata, hanem egy olyan, generációkon átívelő kollektív tudás, ami óhatatlanul kialakul minden egyén fiatalkorában. Néhány különleges időszakot és helyet leszámítva, foglalkozásszerűen képzőművésznek lenni mindig is nehéz volt a világon bárhol, így Magyarországon is. Ahogy a történelem során mindig, a Művészeknek manapság is csak igen csekély százaléka tud kizárólag a művészetéből megélni, így sokan tanítanak, vagy egyéb „mellékállást” vállalnak az alkotás mellett. Ugyanakkor az alkotási folyamat egy olyan belülről jövő, mély késztetés, amely ellen a Művész érdemben nem tud mit tenni, így bátran állíthatjuk, hogy a művészlétet az alkotó nem maga választja, hanem erre születik.
De vajon a társadalom többi tagjának van-e fogalma arról, hogy milyen művésznek “születni”? Értékeli-e a tehetséget, ami tanulással fejleszthető ugyan, de nélküle művésszé válni nem lehet? Érzékeli-e a Művész azon képességét, hogy az adott kor helyzetét, legfontosabb problémáit és kérdéseit az alkotásai tükrözni tudják?

Ebben a kutatásban arra vállalkozunk, hogy feltárjuk a Művészek jelenkori helyzetét az ő véleményük alapján – azaz, hogy választ kapjunk a kérdésre: milyen ma Magyarországon képzőművésznek lenni? Tesszük mindezt azért, hogy egy aktuális, átfogó képet kapva róluk lehetőségünk legyen a helyzetükből adódó nehézségeket megérteni az ő szemszögükből. Ez az első lépés afelé, hogy a jövőben a szükséges korrekciók megtételével mind a Művészek, mind a közeg többi szereplője részéről egy egészségesebb Művésztársadalom és ezzel egy egészségesebb társadalom jöhessen létre. Hiszen amiben mindannyian egyetérthetünk, az az, hogy művészet nélkül nincs, vagy legalábbis nincs jó minőségű élet.

Munkánkat segítették, és ezúton szeretnénk hálánkat kifejezni kutató munkatársaink felé: Bárdics Adél, Elekes Ábel és Szabó Andrea. Nélkülük nem születhetett volna meg ez a tanulmány. Továbbá ezúton szeretnénk köszönetet mondani Kocsis Miklósnak és Tömösváry Noéminak a támogatásukért.

Bízunk benne, hogy a munkánk nemcsak a művésztársadalom, hanem a laikusok számára is hordoz érdekességeket és alkalmas lehet egy társadalmi párbeszéd elindítására.

Bérczi Linda
kulturális menedzser, az Együtt a Művészetért Egyesület elnöke 

dr. Olajos Anna
kulturális-stratégiai tanácsadó, jogász

BEVEZETŐ

Jelen tanulmány a Kortárs helyzet – milyen ma képzőművésznek lenni? című online kérdőívre (lásd részletesebben: Módszertan) adott válaszok elemzése során kapott eredményeket tárja fel. A kutatásunkat egy problémafeltáró szakasz előzte meg (2019 szeptembere és decembere között), amely során szakemberek bevonásával felrajzoltuk a kortárs magyar képzőművészeti közeg problématérképét.

Célunk, hogy a kutatás kezdetén megfogalmazott – olykor evidensnek tűnő, azonban bizonyítást igénylő – feltételezéseinkre választ kapjunk. Többek között azt gyanítjuk, hogy a művész, aki rendelkezik kereskedelmi galériás képviselettel, jobban megél a művészeti alkotótevékenységéből, illetve, hogy a kapcsolatépítés minősége és mennyisége pozitívan mutatkozik meg a karriermutatókban. Azt is feltételezzük, hogy a hazai férfi művészek jobban érvényesülnek a művészeti színtéren, mint a nők.

A vonatkozó szakirodalmi áttekintés után bemutatásra kerülnek hipotéziseink, amelyek a kérdőív összeállításakor megfogalmazott feltételezéseinket taglalják. A kutatási módszertan részletes feltárása után először általánosan jellemezzük a válaszadókat, így tisztán láthatjuk a vizsgált mintát. Ezt követően különböző perspektívákat alkalmazva – így például nemek, generációk, végzettség szerint felbontva – elemezzük az adatokat. Végül a hazai művészeti színtér válaszadók szerinti pozitív és negatív aspektusait mutatjuk be, majd összegezzük az eredményeket a hipotézisek mentén.

Bármilyen, a képzőművészeti világra vonatkozó kutatás korlátját jelenti a közeg nem transzparens jellege és ebből adódóan a valid információszerzés nehézsége. Ezúton köszönjük a kitöltő művészeknek, hogy véleményükkel és adataikkal segítették a kutatást. Emellett bizonyos karriermutatók esetében nem volt lehetőségünk azok minőségét mérni, mely tovább árnyalhatta volna az eredményeket – így például a kereskedelmi galériák, a kiállítási helyszínek és a nemzetközi művészeti vásárok és kiállítások színvonalát vagy a közösségimédia-aktivitás mértékét. Továbbá a nemzetközi és hazai művészeti karrier kialakulásának és egymástól való függésének felméréséhez elengedhetetlen lett volna az időbeliség pontosabb meghatározása.

A teljes tanulmány itt tekinthető meg.

Impresszum

A Kortárs helyzet – milyen ma képzőművésznek lenni? című tanulmány alapjául szolgáló kutatást és a vonatkozó szakirodalom áttekintését, kapcsolódó elemzéseket a szerkesztők végezték 2020. március 1 – július 31. között.
Szerkesztők: Bárdics Adél, Bérczi Linda, dr. Olajos Anna
Szakmai tanácsadók: Elekes Ábel és Szabó Andrea Phd.
Nyelvi lektor: Szij Barbara

A Kortárs helyzet – milyen ma képzőművésznek lenni? című tanulmány során publikált eredmények a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet és az Együtt a Művészetért Egyesület kooperációja révén létrejött, közös kutatási eredmény.